Tanuljunk nyelveket
Az, hogy az angol nyelv egyre több, hétköznapi szinten használt szófordulata beépült, és beépül a magyar
szóhasználatba, már nem számít különleges jelenségnek. Az internet nyelve is
elsősorban az angol, ahogy annyi minden másé a sporttól, a populáris zenén
keresztül az üzleti életig. Az igazán szép a dologban az, hogy a mi
anyanyelvünk olyan szépen befogadja, elfogadja az idegen kifejezéseket, melyek
a hétköznapi szóhasználat részeként a magyar nyelv részévé válnak. Mindenki
tudja mit jelent az, hogy lecsekkol, bizniszel, plázázik, követi a trendet, és
így tovább. A magyar nyelv nem csak, hogy befogadja az idegen kifejezéseket, de
sok esetben úgy is kezeli azokat, mintha a saját részei lennének. Toldalékot
tesz mögé, igekötőt kapcsol elé, és így tovább.
Persze előfordul az is, hogy bizonyos esetekben hajmeresztő szóösszetételek születnek, amitől minden jó érzésű
ember elborzad, akkor is, ha éppen nem nyelvész a végzettsége, azonban még
mindig nem tartunk ott, ahol a japánok. Náluk külön írásjel-rendszer létezik az
idegen eredetű szavak fonetikus leírására, ezt hívják katakanának, illetve az
angol kifejezések fonetikus kiejtését nevezik katakana-angolnak. Japánt megjárt
ismerőseim szokták mondani, ha beszélsz angolul, akkor beszélsz katakanául, ami
kvázi olyan, mintha japánul beszélnél. A japánok szorgalmas nyelvtanulók, és
velünk ellentétben nem takaróznak a nemzeti öntudattal, amikor az esetleges
hiányos idegen nyelvi kultúra esik szóba. Egyszerűen megtanulják azt. Akár a
magyart is.
Kovács Rhewa Andrea